Az öregember köveket tesz a zsebébe, és tudom, mire készül. – Közbe kell lépnünk! Az a férfi a csónakban… – szólalok meg. – Mi van vele? – fordul meg Ann a levegőben. – Nem hallod? – Nem – mondja Ann, és Felicity is csak a fejét rázza, miközben a hátán lebeg, mint egy úszó. – Meg akarja ölni magát. – Honnan tudod? – kérdezi Felicity. – Hallom a gondolatait – válaszolom. Kétkednek, de azért utánam repülnek a sűrű ködben. A férfi gyászos dalt énekel egy csinos leányról, akit örökre elveszített. Zsebébe süllyeszti az utolsó követ, és a billegő csónak szélére lép. – Igazad volt! – sikkant fel Ann. – Ki jár ott? – kiáltja a férfi. – Van egy ötletem – súgom a barátnőimnek. – Kövessetek! Átrepülünk a ködön, s a férfi majd hanyatt esik, amikor megpillant három lányt, akik felé siklanak. – Nem szabad ilyen kétségbeesett lépésre szánnia magát – mondom remegő hangon. Remélem, elég másviláginak hangzik. A férfi térdre hullik, szeme kitágul. – Kik maguk? – A karácsony szellemei, és jaj azoknak, akik nem veszik komolyan a figyelmeztetéseinket!
- Tetszem neki vagy sem? | nlc
Tetszem neki vagy sem? | nlc
- A legfrissebb hírek egy helyen magyar
- Hogyan derítsem ki hogy tetszem e neki ki
- Hogyan derítsem ki hogy tetszem e neki doo
- Hogyan derítsem ki hogy tetszem e neki bank
- Hogyan lehet feloldani az Android telefonokat törött képernyővel
- Hogyan derítsem ki hogy tetszem e niki de saint phalle
- Hogyan derítsem ki hogy tetszem e nei tsang
- A GRUND – A Pál utcai fiúk estje - Cultura.hu
- Hogyan derítsem ki hogy tetszem e niki lauda
- Hogyan derítsem ki hogy tetszem e neko neko
– Valahogy át kell hogy jussunk – töprengek, bár halvány fogalmam sincs, mi a megoldás. – Keressetek egy átjárót! A sziklának feszülünk, amíg az erőfeszítés ki nem merít. – Semmi értelme – lihegi Pippa. – Egybefüggő szikla. Lehetetlen, hogy hiába tettük meg idáig az utat. Valahol lennie kell egy bejáratnak. Fel-le járok a fal előtt. Ide-oda mozgatom az amulettet. Egyszer csak felvillan. – Mi ez? – kérdezem. Megint finoman elforgatom, és csillog a kezemben. A sziklára pillantok, s észreveszem egy ajtó halvány körvonalát. – Látjátok? – kérdem, reménykedve, hogy nem csak a képzeletem játszik velem. – Igen! – kiáltja Felicity. – Egy ajtó! Kinyújtom a kezemet, s a sziklában hideg fémkilincsre tapintok. Mély levegőt veszek, és húzni kezdem. Mintha egy nagy, sötét lyuk nyílna meg a földben. Az amulett fényesen ragyog. – Úgy látszik, erre vezet az út – mondom, de igazság szerint semmi kedvem belépni a koromfekete kútba. Felicity idegesen megnyalja az ajkát. – Akkor hát indulj el! Majd követünk.
Pippa közeledik felém, a fején korona alakú virágkoszorú. A haja, mint mindig, fekete és fényes. A hajtincsek csupasz vállára omlanak, és sötéten elütnek fehér bőrétől. Mögötte vörösen kivérzik az ég a sötét felhők vastag csíkjai között, s egy göcsörtös fa csavarodik maga köré, mintha elevenen megégették volna, és csak ennyit őrzött volna meg egykor büszke szépségéből. 22
– Gemma – mondja Pippa, és a fejemben visszhangzik a nevem, amíg már nem is hallok mást. A szeme. Valami baj van a szemével. Kékesfehér, mint a friss tej színe, a szivárványhártya körül fekete kontúr, közepén fekete pont. Szeretném elfordítani a tekintetemet, de nem tudom. – Ideje visszatérned a birodalmakba… – ismétli újra meg újra, mint egy halk altatódalt. – De vigyázz, Gemma drága… mert érted jönnek! Mind érted jönnek. Borzalmas kiáltással nyitja ki a száját, s feltárulnak iszonyú, hegyes fogai. 23
ÖTÖDIK FEJEZET Amikor végre megvirrad, végtelenül kimerült vagyok. A szemembe mintha homok ment volna. A számban fertelmes ízt érzek, ezért egy kis rózsavízzel gargalizálok, és a lehető legfinomabban köpöm ki a mosdótálba.
Simon Middleton egy vikomt fia? Hogy lehet egy ilyen kedves, elbűvölő, nemesi rangú fiatalember, mint Mr. Middleton, baráti viszonyban egy olyan kellemetlen alakkal, mint a bátyám? – Ismerik egymást? – kérdezem. – Etonba jártunk együtt – válaszolja Simon. Ez annyit tesz, hogy Simon, vagyis a méltóságos Simon Middleton, egykorú a bátyámmal, azaz tizenkilenc éves. S miután magamhoz térek a megdöbbenésemből, már azt is észreveszem, hogy Simon csinos, barna a haja, és kék a szeme. – Nem is sejtettem, hogy ilyen elbűvölő húgod van. – Én sem – feleli Tom. Belekarolok, de csak azért, hogy megcsípjem a karját, méghozzá úgy, hogy Simon ne lássa. Amikor Tom felnyög, rögtön jobban érzem magam, és nem csipkedem tovább. – Remélem, nem zavart! – Ugyan, dehogy! Azt hitte, követi egy sötét öltönyös férfi, aki… milyen is volt? Csúnya sebhely torzította el a bal arcát. Már nekem is ostobaságnak tűnik. Tom sápadt nyaka lassan visszanyeri a színét. – Hát igen. A híres Doyle-képzelőerő. A mi Gemmánkból biztos detektívregény-író lesz.
Nagy léptekkel odajön, gondolatai benyomulnak a fejembe. Futó benyomások. A szája a nyakamon. A keze, ahogy lehúzza a kesztyűmet. Megroggyan a térdem. Felicity kíméletlenül visszaránt. – Miss Doyle? – Simon fürkésző tekintete kísér. – Miss Doyle kicsit rosszul érzi magát – közli Felicity nagy zavaromra. – Sajnálattal hallom – jelenti ki Lady Denby. – Rögtön idehívatom a hintót. – Ha így tartja helyesnek, Lady Denby – egyezik bele nagymama. Csalódott, hogy már haza kell mennie. – Milyen öröm, hogy láthatom, Lady Denby! – Cecily Temple anyja tart felénk Cecilyvel. Cecily szeme elkerekedik, amikor megpillantja Annt. – Jó estét! – köszön Cecily. – Á, Miss Bradshaw! Micsoda meglepetés, hogy itt látom. Miért nincs a Spence-ben Brigiddel és a cselédekkel? – Nagy szerencsénkre velünk tölti az ünnepeket, mivel anyai nagybátyja, Chesterfield hercege nem térhetett haza időben Oroszországból – világosítja fel Felicity anyja. – Chesterfield hercege? – ismétli Cecily, mintha nem hallotta volna jól. Worthington részletesen előadja Ann nemesi születésének a történetét.
– Üzenetet hoztam tőlük – suttogja. –Kitől? – A fehérruhás lányoktól. – Olyan közel kerül az arca, hogy megcsap savanyú lehelete. – A nő összefogott a sötét erőkkel. Azzal, aki eljön. Félre fogja vezetni magát. Ne bízzon benne! – súgja, és szája körül beteges, pajzán vigyor jelenik meg. – Meg akar ijeszteni? – kérdezem. Snow két kezével a falnak támaszkodik a fejem két oldalán. –Nem, kisasszony. Megpróbáljuk figyelmeztetni magát. – Elég legyen, Mr. Snow! Végre előkerül egy nővér, s Mr. Snow settenkedve odébbáll, de előbb még sürgetően odasúgja: – Óvatosan, kisasszony! Ó, milyen csinos fejecske! 176
Csak akkor veszem le a kesztyűmet, amikor már biztonságos távolságba kerülök tőle. Megvizsgálom a sebemet. Nem is olyan szörnyű. Inkább egy mély karmolás. De először érzek kétséget Nell Hawkins-szal kapcsolatban. Először félek tőle. 177
HARMINCNEGYEDIK FEJEZET A Bethlemben tartott táncmulatság igen közkedvelt esemény. A kórházban nyüzsögnek az emberek, a meghívóval érkezettek, és akik jegyet vásároltak, hogy bejuthassanak.
Szorosabban húzom magamon össze a köntösömet. – Rendben van – dörzsöli meg az állát. – De óvatos legyen vele! Nem tetszik itt valami. A Raksana kifejezetten óvott, hogy… – A Raksana nem volt ott, akkor meg honnan tudja, kiben lehet bízni? – Pippa figyelmeztetése hirtelen nagyon is hihetőnek tűnik. – Semmit sem tudok a testvériségéről. Miért bíznék benne? Vagy magában? Besettenkedik a szobámba, és elbújik a paraván mögött. Mindenütt a nyomomban van. Állandóan parancsokat üvölt rám: Zárja be az elméjét! Nem, sajnálom, nyissa meg inkább az elméjét! Keresse meg nekünk a Templomot! Kösse meg a varázslatot! – Elmondtam, amit tudok. – Akkor nem tud valami sokat, ugyebár? – vágok vissza. – Tudom, hogy a bátyám Raksana volt. Tudom, hogy az anyja védelmében halt meg, az anyja pedig a maga védelmében. 58
Tessék! A rettenetes bánat, ami összeköt bennünket. Úgy érzem, mintha gyomorszájon vágtak volna, és nem kapnék levegőt. – Ne! – figyelmeztetem. – Mit ne? – Ne váltson témát! Most egy darabig én adok parancsokat.
21:26Hasznos számodra ez a válasz? Kapcsolódó kérdések: